A SZÉPSÉG ÉS A SZÖRNYETEG
Az alkotás érzelmeket gerjeszt, az érzelmek alkotásra ösztönöznek.
Függőség és rabság. Mind a kettő.
A kölcsönös alkotási kényszerből fakadó érzelem teremtő erejű lehet. A kölcsönös érzelmekből fakadó közös alkotási kényszer a legbódítóbb kábítószer.
Az egymás felé irányuló rezdülések összevegyülnek és a frekvenciák egy ritmussá válása egy új harmóniát hoz létre. Az egymásban meglelt gyönyört, akár a test és a lélek közös szerelmi sóhajában, akár a szellem által együtt alkotott csodában.
Sosem tudni, mikor ki az alkotó, és mikor ki a múzsa. Az adok és a kapok állandóan jelen van. Minden formában. Bármit ad az egyik a másiknak és bármit ad vissza a másik az egyiknek. Sokszor nem is ugyanazt, hiszen nem is az a lényeg.
És sosem tudni, mi a fontosabb. Adni-e, vagy kapni...
Különös, sajátságos Szépség és Szörnyeteg viszony ez. Mind a két félben ott lakozik a szépség is, a szörnyeteg is. Mikor, kiben, melyik az erősebb? A szépérzék felerősítése az alkotás érdekében, vagy a harcos következetesség az eltérő elképzelések érvényre juttatásáért. Sokszor nem a szörnyeteg tartja rabságban a szépséget, ám az erők kiegyenlítődése teremti meg a harmóniát.
A helyes arány...