EGYSZÍN VILÁG

A mai napig vallom, hogy a fekete-fehér fényképezésen és annak labortechnikáján keresztül tanultam meg valójában fényképezni. A "mesterséget" ezen az eljáráson végigküzdve magam sajátítottam el.
Hiszem, hogy a legeredményesebb út a techikai tudáshoz és a jó kompozíciós készséghez a fekete-fehér technikán keresztül vezet el.

Vannak a fényképezésnek olyan területei, pl.: a portré, a riport, amit szinte csak fekete-fehérben tudok elképzelni. De azt is vallom, hogy az igazán szép tájkép is fekete-fehérben kép igazán. Gondoljunk Ansel Adams remekműveire, vagy Szabó Zoltán csodálatos távolkeleti képeire.

1989-ben új lakásba költöztünk, megszűnt az addigi jó laborálási körülményem. Majdnem 15 évig hűtlen maradtam ehhez a számomra oly kedves kifejezési formához. Csak tanítványaimmal, oktatási célból foglalkoztam a fekete-fehér fényképezéssel és laborálással.

Ma, a számítógép lehetőségeit és egy profi labor remek filmhívási szolgáltatását kihasználva vetettem bele magam újra nagy örömmel az egyszín világba, régi képeimet újra feldolgozva és kutatva az új képi megoldásokat.
Ehhez a tavalyi Salgado-kiállítás is nagy lökést adott...

Alig egy évvel ezelőtt írtam egy hosszabb értekezést a fekete-fehér fényképezés nálam elfoglalt szerepéről. Kérem keressék fel az írások fejezet oldalát!